Oldalon belüli kereséshez használja a CTRL + F billentyű kombinációt!

 

A gyújtógyertya feladata, mindenfajta külső és belső, fizikai, mechanikai, kémiai és villamos terhelés ellenére az összesűrített keverék biztos meggyújtása.

 

gyujtogyertya
  1. szigetelőtest
  2. belső tömítések
  3. különleges tömítőanyag
  4. menetes csatlakozó
  5. külső tömítőalátét
  6. gyertyamenet
  7. középelektróda
  8. légrés
  9. testelektróda
  10. szellőzőtér
  11. gyertyaház
  12. kábelcsatlakozó anya

A gyújtógyertya a motor üzemelése közben ki van téve a keverék elégésekor keletkező nagy nyomásnak, ami 40 -50 Bar is lehet. Szívóütemben ez az érték 0,5-0,9 Bar-ra csökken. Az égés folyamán keletkező, valamint az üzemanyagban található vegyi anyagok szennyezik és a szikra kisülésekkor jelentkező eróziós hatások együttesen koptatják, rongálják az elektródákat.

A gyertya működését alapvetően befolyásolja a szigetelő alakja és anyaga. Nagyrészt ettől függ a hőérték. Nagyságát a szigetelőtest és az elektródák alakja, valamint a szigetelő és a gyertyahüvely közötti hézag befolyásolja. Hosszú, csőszerűen végződő szigetelőtest olyan motorok gyertyáihoz alkalmas, amelyek üzeme nem jár túlzott hőfejlődéssel. A szigetelő alsó végét légrés választja el a középelektródától és a gyertyahüvelytől. Így az elvékonyított szigetelőtest gyorsan melegszik, tehát az öntisztulás gyorsan végbemegy. Nagy sűrítésű magas fordulatú motorokba ez a gyertya alkalmatlan, mert az öntisztuláson túl öngyulladás léphet fel. Ezért nagy fordulatú motorokban a szigetelő vége, nemkülönben az elektróda is olyan vastag, hogy csak kis légrés maradhasson. Így a test lévén nagy keresztmetszetű, könnyen elvezeti a fejlődő hőt.

A követelményeknek csak jó minőségű szigetelőanyag felel meg. Az elsőrendű szigetelőtestek korundszerű anyagból készülnek, régebben használtak káliumcsillámot is. A szigetelők összetétele gyártóktól függően is változik. Az elektródák általában nikkelötvözetből, különleges célra platinaötvözetből vagy wolframból készülnek. Szikraközük normál ütemű motoron a mágneses gyújtáshoz 0,4-0,5 mm, akkumulátoros gyújtáshoz 0,7-0,8 mm.

A Bosch gyertyák jelzésének magyarázata a következő: Az első betű a hüvely menetes részét jellemzi átmérő és menetemelkedés szerint.

M=M 18x1,50

kulcsnyílás 26 mm

W=M 14x1,25

kulcsnyílás 21 mm

U=M 10x1,00

kulcsnyílás 16 mm

X=M 12x1,25

kulcsnyílás 19 mm


A szétszedhető gyertyák betűjelzését D betű előzi meg. A következő betű a szigetelőt jellemzi: A és S piranitszigetelés (felismerhető a szigetelő zöld színű gyűrűjéről.) T piranit 2, különleges szigetelőanyag (két zöld gyűrűt látunk a szigetelőn) G csillámszigetelés. Ha a betű előtt E-t látunk, árnyékolt gyertyával van dolgunk. Az utolsó szám (vagy egy betű és szám ) a gyertya kivitelét jelzi. Bosch gyertyákon az első két (vagy három) betű után következő szám a gyertya hőértékét jelzi.

 

Hőérték

A különböző követelményeknek megfelelő gyertyák hőátadási képessége különböző. Hőértékükkel jellemezve azonban sorozatba állíthatók. A hőérték azt fejezi ki, hogy a gyertya - meghatározott üzemi feltételek között - mennyi idő elteltével okoz öngyulladást a motorban. (ez a Bosch számozásnál másodpercet jelent).

Más szóval megmutatja, hogy milyen mértékben távozik a hő a gyertyából. Minél nagyobb a hőérték, a gyertya annál gyorsabban adja le a meleget. A nagy hőértékű gyertya öngyulladási veszélye kisebb, de jobban kormozódik. A kis hőérték természetszerűleg éppen az ellenkezőjével jár. A Bosch-gyertyák hőértéke 10-500-ig terjed. Ezek közül a legismertebbek, és leggyakrabban alkalmazottak: 145, 175, 225, 240, 260. Általában arra kell törekednünk, hogy olyan hőértékű gyertyákat válasszunk, amely hamar eléri az üzemi hőmérsékletet, és vele az öntisztulást.