A jelenleg használatos gondozásmentes akkumulátorokat úgy tervezték, hogy a hatályos jogszabályokban előírt két év garanciális időt messze meghaladja az élettartamuk. Érdekes, hogy miközben a garanciális ügyek száma csökkent , de nem annyival, mint amennyit egy kiváló minőségű gondozásmentes -valójában gondozásszegény- termék használata indokolna. Ha azt vizsgáljuk, hogy a felmerülő garanciális igényekből mennyi a jogos, akkor tíz alatti számot kapunk ötezer darabra vetítve. Ez azt jelenti, hogy kb. 0,2% alatt van a meghibásodási arányuk.
Mi a helyzet a többi akkuval, amelyek nem jogos reklamációként kerültek bevizsgálásra? A garanciális bevizsgálások tetemes részét az ilyenek teszik ki. Ezek két részre oszthatók.
Vannak valós meghibásodások, amelyeket a tulaj okozott. Ide sorolható a túltöltés, az alul töltés, az alul töltés miatti szulfátosodás és a külső behatásra tönkrement (fizikailag sérült) akkumulátorok.
A másik csoportba tartozó akkumulátorok azok, amelyek hibátlanok. Olyan hibátlan akkumulátorok, melyeket vagy lemerülve küldenek vissza, és azok feltöltés után panaszmentesen működnek, vagy teljesen feltöltött, rendeltetésszerű használatra alkalmas, hibátlan akkumulátort küldenek vissza! Ennek oka a nem megfelelő saru rögzítés illetve a téves diagnózis lehet.
Az akkumulátor vizsgálat eszközei
Az akkumulátor vizsgálatához három eszköz szükséges :
- Sűrűség mérő. Ez egy egyszerű úszós rendszerű üveg cső, amellyel az akkumulátorból elektrolitot szívunk fel addig, amíg annak kalibrált úszója fel nem emelkedik. Az úszóról leolvasható értéket az akkumulátoron mérhető feszültséghez viszonyítva eldönthetjük, hogy az feltöltött, vagy merült állapotról tájékoztat.
- Terhelő villa. Ez egy olyan műszer, amellyel valós terhelést tudunk szimulálni/produkálni és így realisztikus eredményt olvashatunk le a műszerről. Előre skálázott analóg műszerről van szó, mely skálájáról leolvasható az akkumulátorunk kapocsfeszültsége és terhelés közben annak indítóárama.
- Elektronikus tesztelő. Ebből létezik a legtöbb variáció. Azonban itt van a legnagyobb esélye, hogy olyan műszerbe akadjunk, amely nem szolgáltat pontos adatokat. Az elektronikus teszterekkel nem csak feszültséget tudunk mérni, hanem az akkumulátorról leolvasható paraméterek alapján egy nagyon jó, közelítő eredményt is kaphatunk az állapotáról. A műszerünkön beállíthatjuk a környezeti hőmérsékletet, az elektrolit sűrűségét, az akkumulátor típusát (savas vagy AGM technológiás), az akkumulátor indító áramát (DIN, SAE és EN). Ezt követően leolvasható lesz vagy a becsült indítóáram amperben, vagy százalékban megadva.
Akkumulátor tesztelés menete
Előzetes tesztelés:
-
Célszerű elsőként egy elektronikus tesztelővel megvizsgálni az akkumulátorunkat. Ha annak kapocsfeszültsége 12V fölötti, de indító árama alig mérhető (kb. 1-50A), akkor az az akkumulátor szakadt. Az ilyen akkut felesleges tovább vizsgálni, az töltést nem fog felvenni. Ha a mért feszültségünk 12,4V alatt van, akkor biztosan töltenünk kell az akkunkat, de 12,6V alatt is ajánlatos. Az akkumulátorunk névleges indítóáramát meg kell adnunk, ki kell választanunk annak normáját (általában EN) és pár másodperc után meg is kapjuk a mért indítóáramot.
-
Mivel töltés előtt meg kell győződnünk az elektrolit szint meglétéről, annak sűrűségét is megvizsgálhatjuk. Az elektrolit kénsavának sűrűsége szoros összefüggésben van a töltöttségi állapottal. Egy feltöltött akkunak magas a savsűrűsége, (1,26-1,285g/cm3) egy merülő akkunak alacsonyabb. Ugyanakkor hiába van feltöltve az akkunk, ha nem elég sűrű az elektrolitja. Ha pl. 12,6V feletti feszültséget mérünk az akkun, ahhoz normál körülmények között 1,26g/cm3 feletti sűrűség tartozik. Tehát, ha például 12,6V mellé 1,23g/cm3 sűrűséget mérünk, akkor annak az akkumulátornak alacsony a savsűrűsége, ami miatt csökkenő indítóárama van. Ha sűrűségünk alacsonyabb mint 1,26g/cm3, akkor a további vizsgálatok előtt, kíséreljük meg az akku feltöltését.
-
Szükség esetén terhelővillás teszteléssel is meggyőződhetünk az akkumulátorunk állapotáról. Ez nem tarthat tovább mint 10s, mivel fokozott melegedéssel jár. A terhelés megkezdése előtt leolvasható az akku feszültsége is. Ha ez alacsonyabb mint 12,4V, akkor előbb az akkumulátort tölteni kell, ha alacsonyabb mint 12,6V akkor ajánlatos. Vizsgálat közben a szabványos terhelő villa 100A terhelés mellett igyekszik pontos képet adni az akkumulátorunk indítási készségéről. Teljesen feltöltött akkumulátornál a műszer mutatójának a skáláról leolvasható, elvárt indítóáramának megfelelő zöld tartományra kell mutatnia. Ha az alatta lévő sárga tartományba mutat, akkumulátorunk nincs megfelelően feltöltve, vagy hibás. Ha alatta lévő piros tartományba mutat, vagy folyamatosan, nagy mértékben csökken a leolvasható érték, akkor az az akkumulátort tölteni kell. Ha teljesen feltöltött állapot esetén az akkumulátorunkhoz tartozó névleges indítóáramot nem tudja tartani a műszer terheléses szimuláció mellett, akkor az az akkumulátor rossz.
Töltés:
Akkumulátort csak teljesen feltöltött állapotban lehet minden kétséget kizáróan tesztelni. Az akkumulátor töltés az ügyfél feladata, tehát ne vigyünk vissza lemerült akkumulátort úgy, hogy azt nem próbáltuk előtte feltöltetni! Ha lemerült akkumulátort vittünk vissza és azt a forgalmazó feltölti, hogy be tudja vizsgálni, annak költségét átháríthatja a fogyasztóra. (Miért ez a fajta „kicsinyesség”? Ez a procedúra költségekkel jár mint például villamos energia használat, töltő berendezések fenntartása, kezelésben résztvevő személyek ideje és bére, stb.)
Az akkumulátor töltését Az akkumulátor hálózati töltése című fejezetben taglaltak szerint végezzük.
Töltés utáni tesztelés:
Ha a töltéssel végeztünk, két óra pihentetés után mérhető (nyugalmi) állapotba került az akkumulátorunk. Ismételjük meg a tesztet elektronikus teszterünkkel, terhelő villával és sűrűség mérővel is!
Általánosan elmondható, hogy egy jó akkumulátornak feltöltött állapotban 12,6-12,9V feszültséget és 1,26-1,285g/cm3 közötti sűrűséget kell produkálnia. Ha magas feszültséget mérünk, tehát akkumulátorunk feltöltött, viszont indító árama alacsonyabb, mint az előírt érték, akkor savsűrűségünk is alacsonyabb, ami szulfátosodásra, elhasználódásra utal.