A hengerfejbe ültetett szelepszárak üzem közben kopnak, és koptatják a hengerfejet. A hosszú élettartamot, illetve a javíthatóságot a tervezők a következő módszerekkel oldották meg. A szelep esetében a szelep szárat kopásálló ötvözetből készítik, vagy keménykróm bevonatot galvanizálnak rá, így a szelepszár élettartama jelentősen megnő, ellenben nem javítható. A szelepvezető esetében egy nagy értékű alkatrész, a hengerfej tartós használatához szükséges többszöri javíthatóság volt a feladat. A megoldást egy újabb alkatrész a szelepvezető jelenti. A szelepvezető egy hüvely melyet a hengerfejbe préselnek, és pontosan megmunkált furatában működik a szelepszár.

A szelepvezető anyaga lehet öntöttvas, vagy költségesebb bronz. Kiváló minőségű utángyártott szelepvezetőket kínál a Metelli, a Freccia, és a TRW.

A szelepvezetőre préselt szelepszár szimering feladata megakadályozni az olaj bejutását a szelep vezérlés felöl a hengertérbe.

A szimeringek feladata két mozgó elem tömítése egymáshoz képest.

Két legismertebb fajtája a forgó főtengelyek tömítésére szolgáló

• szimering

valamint a hengerfejből az égéstérbe áramló olajmennyiség csökkentését szolgáló

• szelepszárszimering

A szimering egy olyan tömítőelem, amelyet gépekben és járművekben használnak a folyadékok, például olaj vagy víz szivárgásának megakadályozására. A szimering egy rugalmas anyagból készült gyűrű, amely általában fémházba van ágyazva, és egy tengely köré illeszkedik, ahol a tengely egy másik alkatrésszel érintkezik vagy áthalad. A szimering feladata, hogy a két alkatrész közötti tömítettséget biztosítsa, megakadályozva ezzel a kenőanyagok vagy egyéb folyadékok kiszivárgását, illetve a külső szennyeződések bejutását a gép belsejébe.

A szimeringek különböző típusúak lehetnek, például:

• Radiális szimeringek: Ezek a leggyakoribbak, ahol a tömítés egy tengely köré helyezkedik el, és a tengely forgása közben biztosítja a tömítést.
• Álló szimeringek: Ezek olyan helyeken használatosak, ahol nincs forgó mozgás, például dugattyúk vagy szelepek tömítésére.

A szimeringek anyaga általában gumiból vagy más rugalmas, kopásálló anyagból készül, mint például a nitril (NBR), fluorelasztomer (FKM) vagy szilikon, attól függően, hogy milyen környezeti feltételeknek kell ellenállniuk.
 

A szimeringek feladata két mozgó elem tömítése egymáshoz képest.

Két legismertebb fajtája a forgó főtengelyek tömítésére szolgáló

• szimering

valamint a hengerfejből az égéstérbe áramló olajmennyiség csökkentését szolgáló

• szelepszárszimering

PTFE szimeringek

A motorgyártás fejlődése a szimeringekkel szemben is egyre magasabb követelményeket támaszt. Az egyre magasabb fordulatszámok és olajhőmérséklet, az olajcserék közti hosszabb időközök, a nagyobb mértékben adalékolt olajak, amelyek agresszívabban hatnak a felhasznált alapanyagokra, új, tartósabb megoldást igényelnek. A jövő tömítőanyaga a szimeringek esetében a politetrafluor-etilén, röviden PTFE.

Előnyei:

• Alacsonyabb súrlódás
• kisebb teljesítményfelvétel
• szárazon futás és elégtelen kenés esetén is alkalmazható
• -130 °C és +200 °C közötti termikus terhelhetősége egyedülálló
• rendkívűli ellenállóképesség vegyi anyagokkal szemben
• üzemen kívűl alacsonyabb leválási erő szükséges

Főleg a régebbi típusú négyütemű motoroknál találunk ilyet. Legelterjedtebb az a megoldás, amikor a szivattyú egy kis olajat szállít a forgattyúsházba. Forgás közben a hajtókar felszórja az olajat a hengerfalra és a szétszórt olajköd keni a motor többi alkatrészét. A vezérműlánc is segít, hogy a szelepek megfelelelő kenést kapjanak. Egyes helyekre furatokon jut el az olaj. Ez az olajozási mód kedvezőbb abból a szempontból, hogy mindig friss olajat kap a motor, de hátránya, hogy nem nagy nyomással kerül az egyes helyekre, és a hűtés nagyon kicsi. Az olajtartályból csak egy cső vezet a motorba.