Fékbetét

A fékbetétek különböző anyagok összetételéből születnek. Feladatuk, hogy súrlódással lefékezzék a kerékkel együtt mozgó tárcsát, illetve, hogy meggátolják a kerekek menetirány szerinti elfordulását. A fékbetét lehet köríves kialakítású, ekkor dobféken belüli használatra tervezték, míg az egyenes, lapos felületű fékbetétek a féktárcsák szorításához lettek kialakítva.

A fékbetét a kormányműhöz és a gumiabroncsokhoz hasonlóan kiemelten biztonságtechnikai alkatrész, ezért a fékbetétek azon engedélyköteles alkatrészek körébe tartoznak, amelyek befolyásolják a jármű forgalmi engedélyének érvényességét.

A fékbetétek anyaga, elkészítési módjuk minden gyártónál eltérő, azonban általánosságban megfogalmazható, hogy a fékbetétek dörzsanyaga összeállítható kötőanyagok (pl. gyanta), töltőanyagok (pl. vasoxid), kenőanyagok (pl. grafit) és fémek (pl.acélszövet) ötvözetéből. A dörzsanyagot keveréssel, préseléssel és hőkezeléssel (sütés) állítják elő. Anyagukat tekintve ismerünk fél-fémes, acélmentes, NAO (non-azbeszt), kerámia és szinter-eljárással készült dörzsanyagokat. Fékezéskor, a súrlódás során nagy mennyiségű hő termelődik, különösen nagy sebességről történő megállásnál vagy hosszú lejtmeneteknél, ezért minden fékbetét anyagával szemben fontos alapkövetelmény, hogy magas termikus igénybevételnél se keletkezzenek szilárdsági problémák és ne csökkenjen a fékező erő.