Sorakoznak a hengerfejek a munkapadon a gépműhely bejáratánál, lassan ballagunk el mellettük. Iveco, VW, Škoda, Ford: itt nincs büszkeség, csak görbe vas, alumíniumtörmelék és égett olajkoksz. A motorjavítás intenzív osztálya, ide csak súlyos esetek kerülnek. A gyógyulási arány viszont örvendetesen magas, és néha meg se kell várni a teljes felépülést, cseredarabbal azonnal hazamehet, akinek szerencséje van.
Csínján kell bánni az autószerelő lesújtó véleményével, amikor bizonyos típusokat zengzetes szavakkal porig gyaláz. Egyrészt ő mindig akkor látja az autót, amikor baja van, másrészt általában bizonyos márkákra szakosodott, abból sokat szerel, de az összeset nem ismerheti. Ami hetente megfordul nála egy-egy megkotlott alkatrésszel, arról előszeretettel terjeszti a rémhíreket, pedig lehet, hogy csak azért van sok baj a Volkswagennel, mert sok a Volkswagen az utakon. Aztán persze vannak valódi konstrukciós hibák, nem is kevés, de kicsit hátrébb lépve mindig árnyaltabb a kép.
A gépműhely fő kuncsaftjai a fiatalabb motorok, amelyekben mindig ugyanaz megy tönkre, illetve haszonjárművek motorjai, amelyekkel pénzt keresnek. Ilyenek tömegesen futnak be, de ez nem feltétlenül jelenti, hogy az adott motor beteg. Amikor főtengelyek törnek, szelepek sülnek meg tucatjával, bátran ki lehet mondani a fatvát.
Két szálat gombolyítottam fel a Szakál-Met-Al motorfelújító műhelyében: egyfelől a motorok, hengerfejek kálváriáját a különböző stációk között a munkafelvételtől a teljes üdvözülésig, ami az esetek túlnyomó többségében egy megjavított, beépítésre kész részegység. Másfelől vezetőmet arról kérdezgettem szakadatlanul, melyik motorok a sláger a gépműhelyben.
Hogyan nőtt a Szakál?
Ha motorfelújításról, motoralkatrészről van szó, elsőre mindenkinek a Szakál-Met-Al ugrik be, de nem csak a rímelő név miatt. Az egyik legrégebbi és legnagyobb magyar gépműhelyről van szó, de a műhelyt sokszorosan túlnövő alkatrészkereskedelem miatt sok konkurens is idejár dugattyúért, csapágyért, papucs orrán pamutbojtért. A cég közvetlenül a második világháború után indult el, és a hiánygazdálkodásban Szakál József csapágygyártási újításának köszönhetően olyan motorokat is meg tudtak javítani, amelyekhez lehetetlen volt alkatrészt szerezni – legyártották. A rendszerváltás után aztán a budaörsi telephelyen terjeszkedik a cég, újabb és újabb csarnokokat kinőve, de az utóbbi években inkább az alkatrészbiznisz miatt, mint a melléktevékenységgé átalakult motorfelújító műhely okán.
Hengerfejből rengeteg, hetente akár két tucat is kipörög, a motorok alsó feléből, a forgattyús mechanizmusból kevesebbet javítanak. Húzósabb is árban, ritkábban is megy tönkre. A normál elhasználódás bármelyik motor főtengelycsapágyát, dugattyúját, hengerét előbb-utóbb elkoptatja, de azért vannak ínyencfalatok: a Peugeot V6-os dízelénél például visszatérő jelenség a főtengelytörés. A Renault 2.2 dci motorjánál nehéz lenne megmondani, melyik részével van több gond, de ott is sokszor hozzá kell nyúlni a motor aljához. Ám nem csak a franciáknál fordulnak elő ronda dolgok: a Mercedes 220 cdi főtengelye ugyanolyan beteg.
A főtengely repedésvizsgálatához külön gépet tartanak, amely árammal és kontrasztfolyadékkal mutatja meg a szabad szemmel nehezen felfedezhető törésvonalat, mivel a főtengelytörés ritkán jut el odáig, hogy valóban kettétörjön a méretes acéldarab. Előbb mennek el a csapágyak a csúnya deformációtól. Ezért aztán jó szem, uv-lámpa és türelem kell a gyanús főtengely átvizsgálásához. Ha valahol világítva kirajzolódik a repedés, nincs mese, cserélni kell a főtengelyt. Ez talán a legrondább dolog, ami motorral történhet, ha nem számítjuk a blokkrepedést, hajtókarkikönyökölést (szabatosan: hajtórúd-törést).
További érdeklődés: SZM Motorcenter weboldalán