Elhasználódás:
Az akkumulátor nem örök életű. Az igénybevételtől, kiviteltől és a minőségtől függően 2-8 év alatt az akkumulátor magától elöregszik, leszulfátosodik. Az ilyen akkumulátor nem képes megtartani a töltést. Feszültsége, tároló képessége és indító árama is nagyban elmarad az eredeti értékektől.
 
 
Töltés hiány/korai szulfátosodás:
Nem gyártási probléma, hanem - egy ismerősömet idézve - sofőr hiba. Ha egy akkumulátor töltése nem éri el az előírt 13,8-14,4V-ot, akkor töltéshiányról beszélhetünk. Hosszan tartó elégtelen töltés másodlagos szulfátosodáshoz vezet.
Az akkumulátor használata közben kisütéskor keletkezik a primer szulfát, amely feltöltéskor eltűnik a lemezekről. Ez nem veszélyes az akkumulátor élettartamára nézve, a működésével jár.
 
Lassú kisütésnél - azaz tároláskor vagy ritka használat mellett, amikor az akkumulátorunk tartósan nincs feltöltött állapotban – képződik a szekunder azaz másodlagos szulfát, amelyet visszaoldani már nem lehet. Az akkumulátorok szulfátosodása akkor indul meg, amikor az akkuk elektrolit sűrűsége 1,225g/cm3 alá esik. Az akkumulátorok önkisülése során fellépő szulfátosodás tönkreteszi az akkumulátort, az töltést utána már nem bír felvenni. Ez ellen karbantartással, azaz töltött állapotban tartással lehet védekezni. Ha már kialakult a szekunder szulfát, lehet javítani az akkumulátor állapotán szulfátoldó berendezéssel.
 
A szulfátoldó berendezés, egy nagy teljesítményű akkumulátor töltő, amely a töltési folyamat első két órájában túltöltéssel kezeli az akkumulátort, mely ólomlemezeinek felületéről lerepeszti a lerakódott szulfátot, amely az iszaptartályba hullik vagy a tasakban marad.
Ezen kezelés ellenére sem lehet már 100%-osan helyreállítani az eredeti állapotot, tehát jobb védekezni a szulfátosodás ellen mint kezelni azt.
A szulfátosodásnak is vannak fokozatai. Enyhébb mértékű szulfátosodást műszeres méréssel tudunk kimutatni, nagyobb mértékű szulfátosodást vizuálisan is észlelhetünk, ha megvizsgáljuk a lemezeket. A legelőrehaladottabb eset, amikor a fagyáshoz hasonló nyomokat hagy az akkumulátorunk edényén a térfogatváltozás ami a szulfátképződéssel jár.
 
Túltöltés:
Ha egy gépkocsi töltési rendszere az előírt 13,8-14,4V -nál magasabb értéken dolgozik, az az akkumulátor túltöltését eredményezi. Ez huzamosabb időn keresztül nagymértékű párolgás mellett elektrolit veszteséggel jár. Ha egy akkumulátor elektrolit szintje túlzott mértékben lecsökken, az a lemezek végzetes károsodásához vezet. Ez a fajta párolgás különösen a nyári időszakban veszélyes, mivel ilyenkor az üzemi hőmérsékletet nagyban megemeli a magasabb környezeti hőmérséklet.
 
Fagyás:
Egy jól feltöltött akkumulátor normál körülmények között nem fagy meg. Ahhoz, hogy egy akkumulátor megfagyjon két dologra van szükség a hideg mellett. Az egyik, hogy ne legyen megfelelő az elektrolit sűrűsége, azaz alacsony legyen a kénsav aránya a desztillált/ioncserélt vízzel szemben, a másik pedig, hogy gyengén legyen feltöltve. Ez a két dolog összefügg egymással. Ha alacsony a sűrűségünk, nem képes az akkunk teljesen feltöltődni és ha nincs teljesen feltöltve, akkor alacsonyabb a sűrűségünk is.
Extrém esetekben egy csúcskategóriás akkumulátort akár 1 hónap alatt „elforralhatunk” túltöltéssel és ha egy ilyen sűrűségét veszített akkumulátort még le is merítünk, akkor -10°C körüli hőmérsékleten képes megfagyni. Ilyenkor az akkumulátor oldalai kidagadnak ahogy a folyadékból szilárd anyag keletkezik, mivel egységnyi jégnek nagyobb a térfogata mint egységnyi víznek.
A megfagyott akkumulátor az esetek többségében el is szakad, azaz megszűnik a fizikai kapcsolat két vagy több cella között.
 
Szakadás:
Az akkumulátor celláit sorba kapcsolják, hogy a 2V-os névleges feszültségű cellákból - alap esetben – 12V-os akkumulátort kaphassunk. Ha ez a kapcsolat megszűnik valamilyen oknál fogva, akkor szakadásról beszélünk. Ez a meghibásodás bekövetkezhet üzemeltetési és gyártási okokból is. Ha az akkumulátoron nincs külsérelmi nyom (ütés, fagyás) és az mégis szakadt, akkor valószínűleg az akkumulátorban megszűnt a kapcsolat két vagy több cella között. Ezt kiválthatja egy ütközés is, amely során akár külsőleg sértetlennek tűnhet az akkumulátor, vagy egy csillapítatlan ütés egy úthiba miatt. Ez az egyik oka, hogy az akkumulátort gondosan rögzíteni kell.
 
Cellazárlat:
Az akkumulátorok cellái között elektromos zárlat alakulhat ki az akkuban létrejövő szilárd anyagoknak köszönhetően. Ezt az anyagot iszapnak nevezzük, holott nem más mint az akkuba esetlegesen bejutó szennyező anyagok, a lemezeken keletkező szulfát anyag, és az oxidálódó felületekről lehulló, lemosódó elegy. Ezen okokból történő cellazárlatok elkerülésére a gyártók az akkumulátor aljában iszaptartályt alakítanak ki a lehulló szilárd szemcsék tárolására valamint műanyag tasakokba helyezik a pozitív lemezeket.