A motordiagnosztika eszközeivel támogatott hibakeresésnek ugyanúgy megvannak a szabályai, logikai lépései, mint például a hengerfej csavar meghúzásának. Míg ez utóbbi szigorúan kötött műveleti sorrend, addig a hibakeresésben meghatározott utakat, meghatározott lépésekkel kell bejárni, és a „csomópontokban" a szakembernek döntést kell hozni. Ami a lényeg, látni kell az összefüggéseket, át kell látni a problémakört, hogy a lehet a legkisebb számú lépéssel jussunk el a hiba forrásához, a hibás alkatrészig.

Az OBD (On Board Diagnosis) fedélzeti diagnoszikát az USA-ban vezették be az 1988-as modellévtől kötelezően.A műszaki előírásokat a SAE (Society of Automobile Engineers) szabványok tartalmazzák.Az OBD-I szerint ellenőrizni kell az emissziókorlátozó azon rendszereit melyek a központi vezérléssel kapcsolatban állnak.A keletkező hibák kijelzéséhez a műszerfalon elhelyezett MIL (Malfunction Indicator Light) lámpát helyeznek el.

A keletkezett hibát villogókódokkal vagy arra alkalmas kiolvasóval ( interfész ) lehet meghatározni.Az európai autógyártók részre az előírásokat az ISO (International Organization for Standardization) szabályozza.Alapnorma az ISO 9141,mely tartalmazza pl.: a diagnosztikai csatlakozó adatait,valamint a diagnosztika műszer adatait (csatlakozási paraméterek, protokoll, adatforgalom jellemzői).

A motorvezérlő (ECU - Electronic Control Unit) a programjába bevitt hibákat tudja megjeleníteni, eltárolni típustól függően vagy fények villogtatásával, vagy a már fent említett OBD / OBD II szabványtól csatlakozófelületen keresztül számítógépen, vagy akár egy okostelefonnal együtt.

Amikor egy motor rednellenes működését tapasztalva motordiagnosztikát választ a szakember, egy készüléket csatlakoztatva tájékoztatást kap a motor működése során fellépett valamennyi hibajelenségről, amiket mindaddig eltárol a motorvezérlő elektronika memóriájában, ameddig azokat el nem tüntetik, ki nem törlik.

 

texanavigatorobd2kabel